a temperálásról
Gyorsan kell, míg testvérem plázázik.[visszajött közben, félbe is szakított]
A magyar irodalom legszebb mondatait Esterházy után Krasznahorkai László tudja leírni. Az ellenállás melankóliája című regényéből készült Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmje. A részint Baján forgatott filmben egy törpe és egy bálna érkezik az isten háta mögötti kisvárosba, aminek hatására elszabadulnak az indulatok, a világ káoszba és erőszakba süllyed. A manipulátorok és manipulált kisemberek között természetesen csak a félbolond Valuska őrzi meg a józan eszét, és egyedül ő képes meglátni a szépséget.
Ha nem is a legjobb, de a legfilozofikusabb jelenetet sikerült megtalálnom a youtube-on. Ebben a láthatóan prekantiánus nyugdíjas zenetanár arról értekezik, hogy a temperált hangolás (amely 12 félhangra osztja az oktávot) gőgös csalás, mert azt a lehetetlen célt tűzi ki maga elé, hogy a zenében jelenítse meg az isteni harmóniát. Ezzel szemben ő azon az állásponton van, hogy aki sokat markol, keveset fog, és inkább önkorlátozással, kevesebb hangnem használatával jutunk közelebb az égi harmóniákhoz. Prekantiánus, mert úgy képzeli, hogy létezik rend a világban (illetve a világ mögött vagy alatt), amit az emberi elmének meg kell közelítenie, illetve a leromlását meg kell magyaráznia; ezzel szemben mi úgy véljük, inkább azt kell megmagyarázni, hogyan lehetséges egyáltalán, hogy az emberben kialakul a rend képzete, amikor a tapasztalat csak is az összevisszaságot tárja elénk.
Habozás nélkül szembe kell fordulnunk a hangszerhangolás történetének kísértethistóriájával.
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

