eseménytelenül
Ha egy atomvonat észrevétlenül és eseménytelenül át tud vonulni az országon, akkor éppoly eseménytelenül bárhol meg is állhat és szállítmányát a kertek alá, vagy a folyókba boríthatja.
A Greenpeacesek ilyenkor alszanak? Szégyen.
a pénz miatt
Ma délután, bár a meteorológusok "hazudtak" és nem volt verőfény, elmentem bicajozni, kipróbáltam a házunk mögött futó kerékpárutat. Nagyon élveztem, és egészen a Kossuth Lajos térig követtem a sárga csíkot, ahol is tüntető tömeg (kábé 100 ember) várt. A zemberek életét megmérgezi a politika, én mondom! Mint kiderült, a magánnyugdíj-pénztárak einstandolása néven elhíresült intézkedésbokréta ellen tüntettek.
Jól tették, hisz én is tapasztalom, hogy a zemberek rosszul viselik a kormány ezen húzását. Ezért aztán első blikkre meglepő, hogy csak ilyen kevesen mentek ki.
Később sikerült elméleti magyarázatot találni a dologra: aki a magánynyugdíj-pénztárak híve, az nyilván az egyéni kuporgatás híve, és nem kíván közösködni senkivel (természetesen csak is addig, amíg nem ő szorul segítségre..., de nem akarok itt ülni egész este a gép előtt, szóval ezt itt elvágom, csatt), és az nem is fogja a kisujját se mozdítani semmiféle közös ügyért, még ha az a közös ügy épp a kuporgatás joga lenne is.
Gondolom, ezért voltak főleg idősek, nyugdíjasok és politikusok. Az a néhány fiatal ember, a szervezők, meg biztos még maguk előtt se merik felvállalni baloldaliságukat (és itt most megint órákat lehetne magyarázkodni arról, hogy a baloldaliság alatt az igazi baloldaliságot értem, nem az emeszpéezdéesz féle izét, de ez is csatt). Kívánom, hogy minél hamarabb elfogadják magukat! Én tudom, miről beszélek!! Én is átmentem hasonlón! Egyeztessünk!
Szép hetet és sok siket!
nemzetiszínű szalaggal átkötött söralátétre helyezett pendrive
A cím nem egy Dalí-kép címe, hanem bizony a valóság egy konkrét szeletére utal. A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetésének tervezetét nyújtották be ezen a szürreális módon.
Akibe szorult valami kis képzelőerő, az pártunk és kormányunk ténykedését azért mostanra már nagyjából egységes szerkezetbe tudta foglalni. Persze az is igaz, hogy a szerkezet konzisztenciája minimum kétséges. Csak hogy a legkézenfekvőbb ellentmondásra mutassak rá röptében: a magánszemélyek adójának progresszivitása megszűnik (mert az úgy igazságos), a vállalatok nyereségadója ezzel szemben progresszívvé válik (mert az is úgy igazságos).
Természetesen mindnyájan tudjuk, hogy ami itt készül, az csupán egy erőteljes jövedelemátcsoportosítás a gazdagoknak*, és azon belül is a gazdag többgyermekes családoknak, az egykulcsossá váló szján és gyerekkedvezményeken keresztül. A pluszjövedelem forrása kettős: egyrészt a szegény vagy gyermektelen alkalmazottak illetve a kirúgott közalkalmazottak, másrészt néhány jól körülhatárolt szektor eléggé profitábilis nagyvállalata (amelyek per tangentem többségi külföldi tulajdonban vannak, ami a nép szemében külön jó pont (és akkor itt nyitnék egy zárójelet, amelyben fölhívnám a figyelmet arra, ami felett elsiklottunk elég gyorsan, hogy a 10 ember halálát okozó alumíniumgyár színtiszta magyar tulajdon és magyar menedzsment volt. Mit ad isten, megint a kommunistáknak van igazuk, akik azt mondják, a tőkének -mint jólnevelt absztrakt fogalomnak- kurvára nem számít a nemzetisége, haszna vagy pusztítása nem ettől függ)).
Az egész oka, vagy célja nem világos, és gyanítom, hogy nincs is neki(je) olyan(ja). Az ideológiáknak egy időre most leáldozott; a mainstream politika, amelynek működése egy ügyes látszat kigondolásán és fenntartásán alapszik, mindig épp azt a gondolati töredéket húzza elő a varázslókalapból, amely pillanatnyi céljainak megfelel: ha kell, az összefogásra apellál, ha kell, akkor az önzésre.
A cél tehát legfeljebb a túlélés, és a terv működését arra a nagyon egyszerű közgazdasági megfontolásra alapozzák, hogy a gazdagoknál hagyott jövedelmet a gazdagok: 1) elköltik 2) itthon megtermelt árukra, szolgáltatásokra költik el, ezáltal újabb és újabb munkahelyekre és beruházásokra ösztönözve a vállalkozásokat, ami begyújtja a magyar gazdaság motorját, és az összes nyomorúságunkat egész egyszerűen kinőjük.
Nos, az 1) és 2) pontban megfogalmazott állítások viszont inkább csak vágyak, semmint sziklaszilárd bizonyosságok, és erősen függnek többek között a világban zajló folyamatoktól is. Az is lehet, hogy bejön, az is lehet, hogy nem. Jövő ilyenkor talán már többet tudunk.
Még ha le is számítjuk azt, hogy mennyire igazságtalanok a változtatások, és csak a puszta gazdasági logikát követjük, még akkor is: pártunk és kormányunk - ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni- hatalmas, észveszejtően nagy kockázatot vállal, illetve vállaltat velünk.
És akkor a represszió fokának általános növekedése (médiától oktatáson át az AB-ig), és vele párhuzamosan a szabadság fokának csökkenéséről még nem is szóltam egy szót se.
Na, de ez az egész eszmefuttatás csak ürügy, hogy elismételjem szokásos mondókámat: újságot olvasni jó dolog. (És újság alatt nem a Magyar Nemzetet, vagy a Népszabadságot értem).
Szóval ennek illusztrálására a fenti témákhoz kapcsolódóan idéznék először a Financial Times-ból, amely Herbert Stepicet, a Raiffeisen Bank International vezetőjét idézte a 38 millió euróra rúgó magyarországi bankadóval kapcsolatban:
"Governments come and governments go but Raiffeisien will stay and we will make good money [kiemelés tőlem] in the years to come"
Ez majdnem no comment kategória, és igazából tényleg csak gyk röviden felvillantanám, hogy egy bank ügyfele nem biztos, hogy nagyon örül annak, ha a bankja "jól keres rajta".
A másik idézet közelebbről kapcsolódik az adócsökkentéshez. Ha újságot olvasunk, ugyanis az is kiderül, hogy lám-lám tényleg nincs új a nap alatt, az összes receptet kipróbálták, vagy épp próbálják már. Az International Herald Tribune számol be az USA-ban zajló adócsökkentési dilemmáról. A Bush-kormányzat annak idején nagy adókedvezményeket adott a gazdag amerikaiaknak, és az eredeti tervek szerint ezek a kedvezmények az év végével lejárnának. Az amerikai gazdaság ramaty állapotát tekintve jogosan merült fel a kérdés, hogy nem lenne-e értelme legalább az adókedvezmények egy részét megtartani. Amerikában erről úgynevezett "vita"** folyik a közéletben. David Leonhardt ezt írta például:
"Unfortunately, extending the tax cuts is not likely to help the economy much, given that [lévén, hogy ] the well-off [jómódúak] save more of their income than other households. Just consider what happened after the Bush cuts became law: Job losses continued for another two years. [kiemelés megint tőlem]"
Vagyis Amerikában a gazdagoknak nyújtott adókedvezmény még évekig nem járult hozzá új munkahelyek teremtéséhez.
További szép napot!
________________________________________________________
*az esetleges érdekütközések és elfogultságok megvilágításának érdekeben közlöm, hogy e sorok írója gazdag, gyermektelen, fehér, meleg férfi.
**Vitának nevezzük két ellentétes vélemény, illetve e vélemények képviselőinek verbális összecsapását, amelynek során mindkét fél logikailag összefüggő állítások sorával próbálja bizonyítani saját igazát. Magyarországon kihalófélben lévő jelenség. Nem azonos az ún. ellentmondással.
Szalontüdő
Új munkakörbe kerültem, aminek egyik kellemetlen következménye, hogy néha új kollégákkal kell mennem ebédelni. (Ez a kezdeti szorongás majd úgyis megszűnik, az én érzelmi idomulási együtthatóm nagyon nagy).
Ott hallottam egy roppant tanulságos történetet.
Az illető kolléga gyermekével buszon utazott. A drága gyermek, amely jövőre kollégámnak vaskos tízezreket fog hozni, pelenkájába egy éktelenül büdöset szart. Az illat lassan szétterjedt a buszban, az utastársakban pedig szépen lassan ment fel a pumpa.
Pechjére a buszon utazott még egy hajléktalan is, akin hajléktalansága kívülről is látszott. A büdösben az agyak is kezdtek elborulni, s szóváltást követően a hajléktalant utastársai letuszkolták a buszról (az elbeszélésből nem derült ki, hogy pusztán verbális vagy netán fizikai erőszak útján). Kollégám végig hallgatott.
Az asztaltársaság reakciója: nevetés. A helyzetre visszatekintve felmerül a kérdés, hogy helyesen tettem-e akkor, hogy nem borítottam nevetségesen kicsi adag brassóimat kollégám arcába.
Erről jutott eszembe, hasonló szituációt dolgoz fel, a Szalontüdő című rövidfilm is, amely a wikipédia szerint Nagy Bandó egyik novellájából készült.
Csak hogy értsük: az erősnek mindent szabad, a gyengének semmit. És aki ezt megkérdőjelezi, az ma már nem is áruló, hanem gyengeelméjű.
A teljesség felé
Az előző bejegyzésre szerkesztőségünkbe rengeteg válasz érkezett. Meglepetésemre nagyon sokan a következő megoldást választották: (1) Orbán Viktor (2) Országgyűlés. Mondanom sem kell, nagyon megdöbbentem és megijedtem, hogy gondolhattak ilyet, hát hol élnek ezek az emberek? Mindenestre adataikat továbbítottam a rendőrségnek, sose lehet tudni, jobb az elővigyázatosság*, de még annál is jobb az előzetes letartóztatás, illetve esetleg szabálysértési őrizet.
A helyes megoldás valójában ugyanis az lett volna (a beírandó szavak félkövéren (parasztosan: vastagon) szedve):
Franco hatalma abszolút volt. A cortes** feladata pusztán annyi volt, hogy engedelmesen jóváhagyjon bármilyen rendeletet, amit Franco benyújtott. A régiók önállósági törekvéseit nem tűrték. A katolikus ortodoxiát teljesen visszaállították - a középiskolákat a jezsuitákra bízták, a válást eltörölték, és kötelezővé tették az egyházi esküvőket is. Franco nyert valamennyi támogatást a munkásosztálytól is olyan engedmények megadásával, mint a biztosított munkahelyek vagy a fizetett szabadság intézménye, de sztrájkjog nem létezett.
A forrás pedig a Lonely Planet Spanyolország útikönyvének magyar verziója volt, annak is a bevezető része a spanyol történelemről.
________________
*Aki a mi vezérünkben nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik; és aki a mi fényes jövőnkben nem bízik, az bizony áruló - mondám magamban.
**A spanyol országgyűlés.
egészítsük ki!
Na most van egy szabad félórám, mialatt egy kis feladatot adok magyarul tanulóknak. Az alábbi szöveg kipontozott helyére írj be egy-egy magyar szót úgy, hogy a szöveg értelmes legyen.
......... (1) hatalma abszolút volt. A(z) ........... (2) feladata pusztán annyi volt, hogy engedelmesen jóváhagyjon bármilyen rendeletet, amit ........... (3) benyújtott. A régiók önállósági törekvéseit nem tűrték. [...] A(z) .............. (4) ortodoxiát teljesen visszaállították - a középiskolákat a(z) ..................... (5) bízták, a(z) .............. (6) eltörölték, és kötelezővé tették a(z) .................. (7) esküvőket is. ................ (8) nyert valamennyi támogatást a munkásosztálytól is olyan engedmények megadásával, mint a biztosított munkahelyek vagy a fizetett szabadság intézménye, de ................ (9) nem létezett
Bónuszkérdés: honnan van a szöveg. Megfejtések hamarosan!
das ist ein witz 2.
Nekem volt egy elméletem, hogy a Fidesz azért fog hamar megbukni, mert továbbra is félreérti a magyar társadalmat. Azt hiszik, hogy őket a többség támogatja.
Szerintem a többség nem-őket nem-támogatja, ami csak matematikai értelemben ekvivalens azzal, amit ők gondolnak.
Valamint a magyar cinikus, önző, állandóan elégedetlen és mindent fikázó nép, senki sem tud megfelelni az elvárásainak.
Azért írom le ezt most, gyorsan, hogy maradjon írásos nyoma. Ugyanis a nyilatkozat kitűzését előíró rendelet az első kézzelfogható bizonyíték az elméletemre. Ha beteljesedik, bizonygathassam, hogy én megmondtam.
das ist ein witz 1.
Ezt egy csomó középületben ki kell helyezni.
Nem is kell magyarázatot fűzni hozzá.
Felnőtt emberek ezt komolyan gondolták.
Mária, segíts!
#121
Igazán röviden arról akartam írni csak, hogy megértettem a foci illetve a sport lényegét.
Olyan, mint a bölcsészet, vagy az ún. puha tudományok, mint pl. a közgáz: mindenki azt mondhat, amit akar, az elméletek jósereje szigorúan nulla, viszont megfelelő készséggel órák hosszat lehet értekezni bármiről.
Továbbá, ha megfigyeljük, a sportolók mindig ugyanazt nyilatkozzák:
1) fölkészültünk
2) menni fog, de persze valójában nem tudjuk, mi lesz a végeredmény, mert az ellenfél is felkészült
3) éppen ezért tehát: bizakodunk (vallásosaknak: reménykedünk)
3+1) kitérés néhány kézzelfogható dologra: sérülés, hideg/meleg/párás idő, gyomorrontás/ gyomorrontás hiánya
Szóval az egész olyan, mintha felhívnának Alexandert a telejósdában.
két idézet
"Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a magyar nemzet egészéért, az Alkotmányban rögzített felelősségünk jegyében, a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, [...]"
(részlet a "Nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről" szóló T/39-es számú törvényjavaslatból; benyújtók dr. Kövér László és dr. Semjén József. Benyújtva 2010. május 19-én.)
"A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. [...] Ha van egy könyvem, amely eszemül, egy lelkipásztorom, aki lelkiismeretemül szolgál, s egy orvosom aki megszabja az étrendemet stb., akkor igazán nincs szükségem arra, hogy magam fáradozzam. Ha fizetni tudok, nem kell gondolkodnom, elvégzik helyettem mások ezt a bosszantó munkát. [...] Az a fejedelem, aki nem érzi magában méltatlannak azt mondani, hogy kötelességének tartja, hogy vallási dolgokban semmit se írjon elő az embereknek, hanem teljes szabadságot engedjen nekik e téren; aki tehát a tolerancia fennhéjázó nevét is elutasítja, az valóban felvilágosodott, s megérdemli, hogy a hálás világ és utókor olyanként tisztelje, mint aki először szabadította meg az emberi nemet a kiskorúságtól - legalábbis a kormányzat részéről [kiemelés tőlem - étranger]- s mindenkire rábízta, hogy az összes lelkiismereti kérdésben a maga fejével gondolkodjék."
(részlet Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilágosodás? című tanumányából, amely 1784-ben jelent meg a Berlinische Monatschriftben. Magyarul: IK: A vallás a puszta ész határain belül és más írások, fordította Vidrányi Katalin. Bp, Gondolat, 1980 pp. 77-85, valamint itt.)
A székely himnusz eléneklésével
megkezdődött a giccs uralma Magyarországon.
"Mást az üggyel kapcsolatban elmondani nem tudok, és nem is kívánok"
ezeket kéne twitteren nyomni valószínűleg
Miután Vona Gábor levette az öltönyét,
nekem semmim nem állt fel.
Az ő ökológiájuk és a miénk
Csak semmi eredetiség, már régóta be akartam másolni ide ezt a szöveget:
"Az ökológiát szóba hozni olyan, mint az általános választójogról vagy a szabad vasárnapról beszélni: először az összes burzsoá és a rend összes híve azt mondja, a vesztüket akarjuk, az anarchia és az obskurantizmus győzelmét. Aztán a következő szakaszban, amikor a dolgok ereje és a nép nyomása ellenállhatatlanná válik, hozzájárulnak ahhoz, amit tegnap elutasítottak, és alapjaiban semmi sem változik.
Az ökológiai követelmények figyelembevételének sok ellenfele van a munkaadók körében. De már elég sok kapitalista híve is van ahhoz, hogy a pénz hatalmasai komoly eséllyel elfogadják. Épp ezért jobb, ha mindjárt az elején abbahagyjuk a bújócskát: az ökoharc nem önmagáért való cél, hanem egy lépcsőfok. Nehézségeket támaszthat a kapitalizmusnak és változásra kényszerítheti; de amikor - hosszú, erőszakos és ravasz ellenállás után - végül engedni fog, mert az ökológiai zsákutca kikerülhetetlen lesz, integrálni fogja ezt a kényszert is épp úgy, ahogy integrálta már az összes többit.
Ezért kell még az elején őszintén föltenni a kérdést: mit akarunk? Egy olyan kapitalizmust, amely hozzáidomul az ökológiai kényszerekhez, vagy pedig egy gazdasági, szociális és kulturális forradalmat, amely lerombolja a kapitalizmus kényszereit, és éppen ezáltal hoz létre egy új viszonyt az emberek és a társadalom, a környezetük vagy a természet között? Reform vagy forradalom?
Nehogy azzal válaszoljanak erre, hogy mindez másodlagos, és a fontos az, hogy ne mocskoljuk össze annyira a bolygót, hogy lakhatatlanná váljon. Mert a túlélés sem önmagában vett cél már: érdemes-e túlélni egy olyan vlágban [miként Ivan Iljics kérdezi], amely planetáris kórházzá, planetáris iskolává, planetáris börtönné alakult, és ahol a lélek mérnökeinek fő feladata az lesz, hogy ezekhez a feltételekhez alkalmazkodott embereket gyártsanak?"
Ez a szöveg 1974 áprilisában jelent meg, egy számomra ismeretlen újságban (Le Sauvage), és egy számomra ismeretlen embe, André Groz, írta. Azért tetszik, mert merésznek tartom azt a megállapítást, hogy a túlélés nem lehet végső cél; ha nem sikerül emberhez méltó társadalmat összerakni, akkor az emberi fajnak nem kell feltétlenül túlélnie csak azért, mert az olyan romantikus. A másik érdekessége természetesen a jóserő: a kapitalizmus lassan magáévá teszi az ökológiai kényszereket, az áttörés még nem zajlott le, de az már látszik, hogy semmi se fog változni. Innen loptam.
a világ, a vesztébe
Van egy pár kolléga ("kolléga, kolléga? hát mióta vagyok én kurva?") a Cégnél, aki annyira frusztrált vagy beképzelt, nem is tudom, hogy az indiai beosztottakat csak mumbai cigányoknak nevezi, ha épp rossz napja van. Nekem ez ilyenektől felfordul a gyomrom, mert mondom, ott ül tőlem 5 méterre, elhízott, heteró, fehér családapa a külvárosi építkezésével, családi házával meg a zsíros borítékjával minden hó végén és cigányozza az indiait (meg persze lehülyéz mindenki mást). Azt én el tudom képzelni, hogy rosszul végzik a munkájukat a mumbaiak, de akkor rugassák ki őket, ne cigányozzanak már a keserves úristenit neki.
Mondjuk ez idáig tiszta sor: kisfarkú magyar frusztrációját cigányozással vezeti le. Igen ám, de az élet ellentmondásos és csavar egyet a dolgon. Ma ugyanis a főnököm indiai főnökével kellett telefonon beszélnem a már hónapok óta húzódó projekt ügyében. Az egyik termékünk kapcsán Izrael is szóba került. Nos ez a barátunk nem bírta ki, hogy ne jegyezze meg hangosan, telefonba, hogy "a zsidók tartják markukban Amerikát és a Wall Streetet". Még talán két mondatos kifejtés is következett utána. Én köpni-nyelni nem tudtam (persze vissza kellett volna szólni neki) mondom, mi van ezzel, részeg?
De nem, csak a világ, a vesztébe és rohan.
#115
Bocsánat, de ezt be kell vágnom a meleg levelezőlistáról:
"Pocok Klub!
18-tól HIV és szifilisz szűrés, majd 20 órától Heller Ágnes."
A múltkor TGM is volt, de sajnos lemaradtam róla.
Quelqu'un m'a dit
Ezt a Carla Bruni-számot egy Carte d'Or reklámban hallottam az elébb:
A következő két videó pedig ugyanannak az embernek műve: a kottát mozgó színekké változtatja, egy ismert Bach és Chopin-művet ajánlok.
és
Jó szórakozást!
változó idők
Egyelőre nem kommentálom a választás eredményét. Túl sok mindent összeolvastam, és túl sok minden kavarog emiatt bennem. Ez a felfokozott állapot nem tesz jót a józan mérlegelésnek: a szereplőket ismerjük, és bár többségük nem mondott semmi konkrétat, a hangfekvésüket tudjuk. Szóval megvárom, hogy a választók a Fidesznek kiállított hatalmas biankó csekkre a keresztnevüket is odabiggyesszék, aztán majd mondok okosakat.
Ami még jobban felbaszott idegileg, az a lengyel elnök körüli hacacáré, meg nemzetigyásznap. Közölném azzal, aki nem tudja, hogy az m1 tegnap misét közvetített Erdő Péter előadásában, ma meg a temetést adta egyenesen Krakkóból (mindezt a hétvégén szokásos keresztény ájtatossági fejadagon felül). Mivel nem néztem egyiket se, csak sejtem, hogy a dolog a polákvengerdvábátánki mentén szerveződött.
Szóval a politikai giccs kategóriája az egész. És ez basz fel. Hogy nem a helyi értékén kezeljük ennek a reakciós, nacionalista ámokfutónak a tragikus halálát. (itt egy cikk például ) Hogy már megint a Fókusz kivertkutyás, születési rendellenességes kisgyerekes szintjére süllyed le a politika, ami eredetileg ugye a közügyekkel való racionális foglalkozás kéne, hogy legyen. Az érzelmek, a megható, megríkató dolgok - ezekre nem lehet semmit sem építeni. A lengyelekről évközben semmit, de semmit nem hallunk, nem tudunk; ne tegyünk már úgy mintha bármi is összekötne minket. Köszönöm.
A giccs támadása, no meg az új kultúrkurzus előszele, hogy Esterházy Pétert (aki a múlt héten lett 60 éves, nem 60 lett, hanem 60 éves, de ez már megint egy felesleges vesszőparipa) megint támadgatják Szabolcska Mihályék, hogy márpedig ne másoljon szövegeket idézet nélkül senkitől, milyen dolog az. Igen, és nyilván verset is úgy kell írni, ahogy Petőfi.
Leszarom, szerintem nagyon jó, és szívesen megverekszem bárkivel EP becsületének védelmében. Emailt a szerkesztőségbe várok ez ügyben.
Petőfiről jut eszembe, hogy mégis elmondanám mi volt 11-én. Én az első fordulóban szüleimnél bejelentett lakhelyemen szavaztam, ezért hazautaztam. Szülők kerek házassági évfordulója is volt, ezért családi éttermi ebéd után mentünk jogot gyakorolni. Na de nem ezt akarom mondani, hanem hogy előtte testvérem és édesanyám vitt egy szál virágot (saját termés) Attila városunk egyeteme előtt álló szobrához. Öröm volt látni, hogy nem az egyedüli tulipán volt a miénk.
Az ebéd -a meglepetéssel együtt- nagyon jól sikerült, szülőket megríkattuk.
Aztán este már az urnazárás vélt időpontjára értem haza. Tudjuk mi volt, én pedig a Monty Python helyett elmentem a Gát utca 3-ba, ahol József Attila született (egy klasszikus gangos bérház), és ahol Galkó Balázs, asszem, olvasta fel JA összes versét a szavalófülkéből. Mázlim volt, mert a fél órába, amit ott voltam, pont belesett az Eszmélet meg a Mama. Nagyon jó, szinte vallásos hangulata volt a dolognak, meg persze a vers a Margitszigetről, ahol a költő csókolózott, meg fasisztákat látott vonulni - nos annak volt egy bizonyos rezonanciája aznap este. Kábé 30 ember jött-ment, a bérház udvarán felállított sátor alatt. Azt hiszem, erre a hangulatra illik a bensőséges szó.
Én ismerem a szegényeket. A gyáramban egy csomó munkás dolgozik, és ők mind szegények.
(Lord Meldrum)
bokros lajos hazudik
Lassacskán a választás első fordulója közeledtével elérkezik az idő, hogy -szokásunkhoz híven- megmondjuk a tutit.
De messzebbről indítanék. Ezen cikk utolsó mondatának olvastán ötlött ismét eszembe egyik kedvenc vesszőparipám. A tisztelt elemző okosok nem bocsátkoznak jóslásokba, mert az sarlatánság lenne. Egyéb elemzők, médiapolitológusok szintén nem bocsátkoznak találgatásokba "mert nincs kristálygömbjük". Én ezt nem értem. Akkor miért elemzők? Nem az lenne a dolguk, hogy jósoljanak?
A sarlatánság és nem-sarlatánság (vagyis: tudomány) elválasztása egyébként a huszadik század egyik filozófiai problémája. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy egészen a tizenkilencedik század végéig azt tartotta a közvélekedés, hogy a tudomány fölfedezi a természet törvényeit - törvényeket, melyek az embertől függetlenül léteznek, csak éppen rejtőzködnek. Még maga Kant is, aki pedig elsőként tett kísérletet arra, hogy a tudás áramlásnak irányát megfordítsa (vagyis hogy nem a természetből folyik át a tudás az emberbe, hanem az emberből vetülnek rá a törvények a természetre), úgy vélte, hogy a fizikai térben a háromdimenziós euklidészi geometria szabályai érvényesek.
Elég az hozzá, hogy a kvantummechanika és a relativitásóelmélet megjelenésével, a huszadik század első évtizedeiben, ez az álláspont tarthatatlanná vált. A klasszikus tudományos világkép épülete, amelyről azt hitték, már csak néhány utolsó tégla hiányzik belőle, összeomlott; az alapjaitól kellett újraépíteni, és egyúttal újra gondolni a kivitelezés folyamatát.
Karl Popper osztrák származású filozófus fogalmazta meg A tudományos kutatás logikája című művében a tudomány új módszertani alapjait. Ezek az elvek azóta közhellyé váltak, és amennyire én látom, a kutatás manapság így folyik. Pontosabban, akik művelik, azt hiszik, hogy popperi elvek alapján művelik. Hogy ez tényleg így van-e, további elemzést igényel persze. Jó PhD téma lenne valakinek.
A kutatás folyamát most sajnos nincs időm részletesen kifejteni. De ehhez kapcsolódik még az, amit Popper a "demarkáció" problémájának nevez, ami nem más, mint annak eldöntése, mi az, ami miatt egy állítás tudományos állításnak nevezhető? Mi különbözteti meg a tudományost a nem-tudományostól?
Már látszik, ugye, hogy az egésznek mi köze a honi politológusgárda kritikájához?
Popper szerint a tudományos állításokat az (vagy az is, ennyire azért már nem vagyok képben) különbözteti meg, hogy falszifikálhatók. Vagyis elvileg lehetséges megcáfolni őket. Hogy rögtön érzékeltessem a kritérium következményeit, mondok egy példát. A 'létezik foldönkívüli értelmes élet' azért nem tudományos állítás, mert nem lehet megcáfolni. Nem tudjuk ugyanis leellenőrizni az összes létező csillag összes létező bolygóját, tehát az állítást -akárhogyan erőlködnénk- nem tudjuk elvileg kísérlettel megcáfolni.
És akkor ezen hosszú kitérő után visszaértünk a tárgyhoz: aki nem tesz cáfolható, ellenőrizhető állítást, nos, az a sarlatán, nem az, aki jósolni próbál.
Ennek jegyében tehát közrebocsátom előrejelzésemet, amik ugyan nem alapulnak kvantitatív, vagy statisztikai módszereken, de legalább ellenőrizhetők lesznek.
Kvalitatíve a következők alapján alakítottam ki becslésemet a parlamenti helyek számáról:
- A Fidesznek nem lesz meg a kétharmad, csak 60%
- Az MSZP (18%) megelőzi a Jobbikot egy kevéssel (15%)
- AZ LMP (7%) megelőzi az MDF-et, ami nem jut be.
A 3.-as állításon sok múlik egyébként, ha mégis bejutnának, a többieknek kevesebb jutna.
Hogy jön az egészhez Bokros Lajos és a hazugság?
Bokros azt állította a szombati népszabiban megjelent interjújában, hogy az "LMP kommunista". ezen természetesen röhögnünk kell, habár értjük Bokros (és nem mellesleg a népszabi) kétségbeesett próbálkozását, hogy az LMP-re valamiféle vizes lepedőt ráhúzzanak.
Én -mivel egy ideje szélsőbalos, rendszerkritikus, kommunista és egyéb gondolatok befolyása alá kerültem- sokáig szkepticizmussal viseltettem az egész választás és az összes párt iránt. El kell mondanom, hogy szélsőséges körökben ez az általános álláspont, és csak egy részük érez némi szimpátiát az LMP iránt. Őket is a "rendszer" részének tartják. A kommunisták valószínűleg ki is kérnék maguknak, hogy az LMP-t hozzájuk sorolta Bokros miniszterelnök-jelölt.
Két lehetőség van: Bokros jelölt nem tudja, miben áll a kommunizmus, vagy Bokros jelölt tudja miben áll a kommunizmus, de azt hiszi, az olvasók nem tudják. Szerintem az utóbbi, ezért a cím.
Ha már itt tartunk akkor az LMP-ről pár szót. Mint mondottam, nem voltam különösebben elragadtatva tőlük, bár a múltkor rájuk szavaztam. Hiányzott a program, a gondolatok, tervek satöbbi. Szerencsére kiderült, hogy tévedtem, van program, vannak elméleteik az országról, tehát nemcsak egy biankó csekket akarnak aláíratni azokkal, akik rájuk szavaznak.
Ezt onnan tudom, hogy láttam a tévében a listavezetőjüket. A riporter a rendelkezésre álló rövid idő alatt sok témát körbejárt, mindegyikről volt elképzelésük. Csak egy példát mondok: a jelenlegi nyugdíjrendszert (ami a szolidaritás helyett a 'mindenki magának gyűjtse a pénzt majd veszítse el a soron következő válságban'-elvet érvényesíti) például nem változtatnák meg. Ez nem épp egy kommunista hozzáállás...
Mindezekkel együtt a program tartalmaz olyan lépéseket, amelyek az emancipáció irányába mutatnak, ugyanakkor számot vetnek az elmúlt 20 év alatt betlejesedett társadalmi szétszakadással, annak nemzetközi gazdasági folyamatokból levezethető voltával.
Itt csak két dolgot emelnék ki. Elsőként a Bokros képviselő által szintén hazug módon elferdített garantált minimáljövedelmet. ez azt a célt szolgálná, hogy aki képzetlen, buta, de valahogy mégis talál egy minimálbéres vagy rosszabb állást, annak az állam kipótolja a bérét egy bizonyos szabályok szerint meghatározott minimális szintre. Mindezt azért, hogy a segélyről anyagilag is megérje elmenni dolgozni. ehhez persze munkahelyek is kellenek, ami nehéz dió lesz. Másodjára a híres multikérdést hagytam. Tény, hogy az elmúlt húsz évben az országban szinte minden mozdíthatót eladtak. Ugyanakkor a rengeteg beáramló tőke nem teremtett munkahelyeket. Százezrek kényszerültek álrokkantnyugdíjba, kényszervállalkozásba, vagy csak a semmibe. A kialakult nemzetközi munkamegosztásban az országnak nem sikerült jó pozíciót kivívnia, gyakorlatilag az alacsony munkabérünket exportáljuk külföldre és slussz passz. Aki elvégzett egy egyetemet, az talál valami droidmunkát és lelkesen rohangálhat a laptoptáskájával a városban, aki nem képzett, az pedig álmodozhat a tévé előtt. Ebben a helyzetben világos, és nem ördögtől való ötlet, hogy felül kell vizsgálni, érdemes-e adófizetők milliárdjait a betelepülő külföldi tőke (vulgo: 'a multik') zsebébe tömködni, nem lehetne valami olyan módon felhasználni, ami több és jobb minőségű munkahelyet teremt. Bokros jelöltnek ez is kommunizmus, sőt mivel a felszínen a Jobbik is hasonlót követel, szélsőjobb. (A Jobbik természetesen a rendszerellenes jelszavak ellenére, ha hatalomra jutna, ugyanúgy működtetné tovább a tőke gépezetét, csak épp sokkal nagyobb represszió mellett-- ne dőljünk be nekik)
Nos ennyi, tehát én, mint történelmileg jelentéktelen kaviárbaloldali, a forradalom helyett egyelőre a megalkuvást és az LMP-t támogatom. A kedves olvasóknak is ezt javaslom.
A jóslatokat a mandátumarányokról pedig ellenőrizni fogom, amint meglesz a végeredmény.
Lohengrin
Az összes szélsőjobbos mozgalomat, ideológiát és alkotóit körbelengi a buziság fojtott illata Kövér Lászlótól Vona Gáborig. Gondoljunk, csak a gárdás fiúk bakancsára, a vidám testgyakorlatokra a természet lágy ölén. A bajtársi férfiközösségekre. Van ennek egy szub-szubkultúrája, ami speciel nem az én szubkultúrám, de érdeklődve figyelem.
Ezen morfondíroztam a hétvégén, amikor véletlenül elkaptam a mezzon Wagner Lohengrinjét. Wagnerről ugye mindenki a nácizmusra asszociál (illetve a Gyűrű-tetralógiára, ha jól tudom, de nem a Gyűrűk urára, bár ha belegondolok, az is egy nagy rakás szar gyerekmese, kiborítóan fájdalmasan primitív dialógusokkal, és leplezetlen homoerotikus vonzalommal Frodó és a másik hogyishívják között), én is főleg ebből a szempontból próbáltam megérteni az operát: miért tetszett ez a náciknak? Apró kitérőként jegyzem meg, hogy ebben az operában van az az esküvői kórus, amit amerikai filmekben szoktak esküvőkön játszani ( a tám-tám-ti-tá, tám-tám-ti-tá, nem a tám-támti-rárát-tám-tám).
Mellesleg a zene tetszett, szóval Wagnert fölvettem a felfedezendők listájára. Na de a sztori! Röhejesen gyerekes. Rögtön a Gyaloggalopp jutott eszembe, ami a kelta mondakört figurázza ki, és van benne egy mondat, hogy "te nem vagy a király, azért mert valami tavi kurva megdobott a kardjával". Hát valami ilyesmiről van itt is szó: Lohengrin totál buzi. Elveszi nagy nehezen Elzát feleségül, de van egy titka, amire a feleség nem kérdezhet, nevezetesen, hogy ki is ő. Micsoda mimóza lélek ez a kelta hős, szerintem egyáltalán nem illik a képbe. Na a lényeg, hogy a végén valami hattyúk vonta csónakon távozik az apjához, mert a szegény asszony csak nem bírta ki és rákérdezett.
Szóval rejtély, hogy a nácik mit ettek ezen, persze csak ha kizárjuk, hogy egy rakás látens homoszexuálissal volt dolgunk, akik így kompenzáltak.
azt hiszem, nehéz az élet úgy általában véve
Szóval Ricky Martin, gondolom, mindenkit megdöbbentett. Ezzel kapcsolatban tök véletlenül találtam ezt James Blunt You're beautiful című száma alatt a youtube-on:
kevin31287 (6 hours ago) Show Hide
0
Marked as spam
Reply
lol i played this song on guitar and some girl asked me if i was gay and she was serious so i never played this song or listened to it since then until now. not that theres nothin wrong wit being gay. ricky martin is cool
Grammatikára izgulók figyeljék meg, hogy a kettős tagadás hogyan valik freudi elszólássa: not that there is nothin[g] wrong wit[h] being gay – nem mintha nem lenne semmi baj a melegseggel = baj van a melegsegge. kevin31287 tehat valoszinuleg egy homofób kis pöcs, valójában azt akarta mondani, mielőtt valós énje a felszínre tört, hogy not that there is anyt[h]ing wrong = nem mintha lenne barmi baj is. Lásd még Petőfi: a virágnak megtiltani nem lehet, hogy NE nyiljék, ha jő a kikelet. Hát, akinek nem lehet megtiltani, hogy ne nyíljon, nos hát az bizony nem nem is nyílik.
Az egyik friendsben volt, hogy mindenki mondja el, hogy miért hálás. És akkor Joey mondja, hogy hálás a szép tavaszért (őszért). És amikor kérik, hogy fejtse ki, azt mondja, a buszmegállóban a tavaszi szellő szépen fellibbentette valami jó nő szoknyáját.
Szóval valahogy így, én meg hálás vagyok, hogy megejelentek az első kockás térdnadrágok, és a belőlük kilógó fiúlábak.
De hát ilyen fiúkat a való életben befogni nehéz, nekem még nem sikerült sajnos. Idéznék a legutóbbiból.
| 1.étranger álneve28. Mar. 2010 - 14:51
szia,
szívesen megismerkednélk veled közelebbről. Én is azon a véleményen vagyok, hogy a személyes találkozásnak van egyedül értelme. Tehát ha neked is van kedved, írj, és beszéljünk meg valamit. üdv étranger neve |
| 2. 28. Mar. 2010 - 14:54
Hello étranger neve. ( én [ő neve]. )
Ismerkedhetünk... kit/ mit keresel ?? |
| 3. étranger áleve28. Mar. 2010 - 15:08
szia [ő neve],
én egy olyan srácot keresek, akivel lehet komolyabb kapcsolatba is belemenni. Nem sok minden derült ki a profilodban rólad, de mondjuk így, hogy bejössz. És ez már lehet alap, hogy találkozzunk, megigyunk valamit, elbeszélgessünk, aztán meglátjuk. Szóval kábé így gondoltam. És te mit vagy kit? |
| 4. 28. Mar. 2010 - 15:12
Én leírtam a profilomban kit/ mit keresek, szerintem bőven elég itt. Olvasd el.
|
| 5. étranger álneve 28. Mar. 2010 - 15:21
igen, elolvastam, az érthető is, hogy mit keresel, úgy gondoltam, beleillek.
Ami nem derül ki, az néhány személyesebb vonás. Viszont kétségtelen, hogy a hiány az érdeklődést felkelti. |
| 6. 28. Mar. 2010 - 15:23
Aki személyesebb vonást akar megtudni, az vegye a fáradtságot és találkozzon velem... persze ehhez az én beleegyezésem is szükséges, ami ritkán van meg.
|
| 7. étranger álneve 28. Mar. 2010 - 15:29
És szokták venni a fáradtságot? És azok közül, akik veszik a fáradtságot, milyen arányban osztod ki a belegyezésedet?
|
| 8. 28. Mar. 2010 - 15:30
Ha velem szeretnél ismerkedni és esetlegesen találkozni, akkor ilyen kérdést nem teszel fel, mert nem illik...
|
| 9. étranger álneve 28. Mar. 2010 - 15:34
igen, ezt akkor lefordítottam számokra.
|
Most tejesen őszintén kérdem, hogy bunkó voltam-e? Szerintem nem, de nem vagyok benne biztos. Viszont a kis pöcs szerintem nagyon el volt telve magával, arról nem is beszélve, hogy tettei és a profilban leírtak ellentmondásban állnak egymással (persze, a lét ellentmondásos, tudjuk). Én épphogy venni akartam a fáradtságot, ehh. És tényleg nem derült ki semmi róla néhány általánosságon kívül. Köszönöm a véleményeket kommenben.
De ha már itt tartunk, melegszlengben járatos esetleges olvasók segítségét kérem továbbra is. Mit jelent az, hogy ápolt, meg higiénkus embert keresnek? Azt, hogy rendszeresen fürdik, vagy valami speciális többletjelentése is van? Valamint mit jelent a mai fiataloknál az ismerkedés szó?
Ezeket komolyan kérdezem, mert nem világos a jelentésük.
a blogról
Nem mond ki semmit, nem rejt el semmit, hanem jelez
Keresés
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2010. november
- 2010. október
- 2010. szeptember
- 2010. augusztus
- 2010. július
- 2010. június
- 2010. május
- 2010. április
- 2010. március
- 2010. február
- Az összes »
Utolsó kommentek
- eseménytelenül, hobbijogasz: Igen, ez nagyon érdekes, hogy egyik országban honnan tudják a... »
- nemzetiszínű szalaggal átkötött söralátétre helyezett pendrive, Csöncsön: Attól, hogy valamit nem doktriner módon fogunk föl, még nem... »
- nemzetiszínű szalaggal átkötött söralátétre helyezett pendrive, nennial: én csomagolok és költözöm :( »
- nemzetiszínű szalaggal átkötött söralátétre helyezett pendrive, advocatus: Következetesen madzag, gyermektelen, fehér, meleg férfit olvastam többször is. »
Legtöbb komment
- Lohengrin (20)
- azbeszt (11)
- #56 (9)
- repedesek elemzese (9)
- láb- és cipőfétisizmusról (9)
A legjobbak
Kategóriák
Címkék
- buzi (7)
- demostkomolyan (2)
- ego (4)
- fénykép (1)
- fil (1)
- filo (12)
- gasztro (2)
- genf (1)
- munka (9)
- nókomment (1)
- nyavalygás (7)
- politika (5)
- sznob (3)
Linkek
